Aktív pihenéssel töltöttük a következő napot. Sok volt a nagyvárosi zaj, a kipufogók bűze, ránk fért egy kis csend, nyugalom.
Száraz és kopár volt a Haraz hegység. Ameddig a szem ellátott, barna vonulatok húzódtak, és nap szinte perzselte csupasz sziklákat és a kiszáradt füvet, földet. Helyenként élénk zöld foltként virított egy-egy megművelt földdarabka, amelyen qat-cserjék élték vidám, gondtalan életüket, mit sem sejtve a megművelés és öntözés nehézségeiről és viszontagságairól. Honnan szerezték a vizet, nem tudom.
Elhagytunk egy szomáliai falut. Afriaki menekültek éltek ilyen messze-magasan, elbújva az arab világ szeme elől. De nem agyag házikókban, hanem kőből épült házakban.
Jó volt a csend. Áthatotta egész testemet, a meleg a csontomig ért, és kellemesen cirógatott.
No comments:
Post a Comment