Ismét a főváros zaja, a mézeskalács házikók meseszerű látványa, az elragadó éjszakai megvilágítás... ide csöppentem vissza. A terv: 1-2 nap itt, aztán újabb uticélok.
Patrikról már régebben hallotam. Az internetes oldalról kiderült, hogy egy prágai származású fickóról van szó, aki már néhány éve Jemenben él családjával. Gondoltam, felkeresem. Mivel a telefonszám, amit a srácok megadtak, nem működött (utólag világos, hogy rossz számot adtak meg, nehogy füstbe menjen az üzlet, hiszen akár velük is folytathattam volna az utazást), egy internetes kávézóban kerestem ki a weboldalt, ahonnan megszereztem a telefonszámot, és felhívtam Patrikot.
- Hol vagy?
- Fogalmam sincs. Valamilyen piac mellett.
- A nagypiac mellett?
- Fogalmam sincs.
- Add a tulajt.
Aztán értem küldött egy jemanuszt.
Innentől fogva könnyebb lett az életem, mert Patrik sok mindent elintézett. Neki is volt egy utazási irodája, turistákat utaztatott Jemenben. Ismerte az országot, a helyi viszonyokat. Valahol kellemetlen volt, hogy európaiasította az egészet, viszont kellemes volt a megbízhatóság érzése. Kellemetlen volt, hogy pizzériába vitt ebédelni. Kellemes volt, hogy utána otthonában vendégelt meg, és együtt tölthettük vele a nap hátralevő részét, melyben életét, és Jemen életét mesélte el. Itt találkoztam egy házaspárral, Katkával és Matyóval (így írom, ahogy ejteni kell, merthogy szlovákul másképpen írják :) És ettől kezdve együtt utaztunk tovább.
Patrikkal megegyeztünk. A végső, legeslegutolsó, csak nekünk nyújtott árkedvezményes, abszoltút testre szabott árakból lefaragtunk még jócskán, aztán nyugovóra tértünk.
Patrikról már régebben hallotam. Az internetes oldalról kiderült, hogy egy prágai származású fickóról van szó, aki már néhány éve Jemenben él családjával. Gondoltam, felkeresem. Mivel a telefonszám, amit a srácok megadtak, nem működött (utólag világos, hogy rossz számot adtak meg, nehogy füstbe menjen az üzlet, hiszen akár velük is folytathattam volna az utazást), egy internetes kávézóban kerestem ki a weboldalt, ahonnan megszereztem a telefonszámot, és felhívtam Patrikot.
- Hol vagy?
- Fogalmam sincs. Valamilyen piac mellett.
- A nagypiac mellett?
- Fogalmam sincs.
- Add a tulajt.
Aztán értem küldött egy jemanuszt.
Innentől fogva könnyebb lett az életem, mert Patrik sok mindent elintézett. Neki is volt egy utazási irodája, turistákat utaztatott Jemenben. Ismerte az országot, a helyi viszonyokat. Valahol kellemetlen volt, hogy európaiasította az egészet, viszont kellemes volt a megbízhatóság érzése. Kellemetlen volt, hogy pizzériába vitt ebédelni. Kellemes volt, hogy utána otthonában vendégelt meg, és együtt tölthettük vele a nap hátralevő részét, melyben életét, és Jemen életét mesélte el. Itt találkoztam egy házaspárral, Katkával és Matyóval (így írom, ahogy ejteni kell, merthogy szlovákul másképpen írják :) És ettől kezdve együtt utaztunk tovább.
Patrikkal megegyeztünk. A végső, legeslegutolsó, csak nekünk nyújtott árkedvezményes, abszoltút testre szabott árakból lefaragtunk még jócskán, aztán nyugovóra tértünk.
No comments:
Post a Comment